Szentendrei Régi Művésztelep
ÚJDONSÁG!
Négy lakrészes vendégházzal gyarapodott a Szentendrei Régi Művésztelep, mintegy 136 négyzetméteres új ház várja ezentúl az alkotni és pihenni vágyó múvészeket. A négy, egyenként csaknem 34 négyzetméteres lakrészben szoba, fürdőszoba, előszoba és konyha található.
.........
A Szentendrei Művésztelepet 1926-ban azok a festőművészek hozták létre, akik a nagybányai hagyományokat kívánták tovább folytatni a megcsonkított magyar hazában. Az alapítók azonban hamarosan többnyire a római iskola hatása alá kerültek, de a párizsi gyökerű konstruktivizmus is korán gyökeret eresztett Szentendrén. Az alapítók 1927-ben vehették birtokba Pagony egyik szögletét, és építhették, illetve toldozgathatták-foltozgathatták műtermeiket. Ezek helyére a kulturális kormányzat 1972-ben tizenkét, csak nyáron használható műtermet építtetett, ami új lendületet adott a művésztelepnek. A kormányzat a városban létrehozott egy másik telepet is, így az 1970-es évektől a pagonyi festőművész közösség Szentendrei Régi Művésztelep néven jegyezte és jegyzi magát. Kellő karbantartás hiányában azonban a művésztelep műtermei pár évtized alatt romokká váltak.
A művésztelepet 2012–2013-ban újították fel. A hagyományoknak megfelelően 12 műtermet alakítottak ki, amelyekhez közösségi épület és kamaragaléria kapcsolódik. A megújult műtermek egy részét pályázat útján, határozott időre, önállóan alkotó képzőművészek kapják használatba, másik részére pedig – úgynevezett csoportos műteremként –, rövidebb idejű használatra, közösen dolgozó művészek jelentkezhetnek. 2013-tól a MANK Nonprofit Kft. központja is a művésztelepen található.
Nagybánya Művésztelep
A nagybányai festőiskola az 1896-ban ott alapított művésztelepen bontakozott ki, majd a 20. század első évtizedeiben nagy hatással volt a hazai festőművészekre, az 1926-ban létrehozott szentendrei művésztelep alkotóira is.
Műtermek
Hollósy Simon Műterem
Hollósy Simon (1857–1918) festőművész, a Nagybányai Művésztelep egyik alapítója: a naturalizmus, a realizmus, majd a plein air egyik legkiválóbb magyar képviselője. Az iskolateremtő festőmester Münchenben, Nagybányán és Técsőn dolgozott.
Jeges Ernő Műterem
Jeges Ernő (1898–1956) festőművész elsődleges célja a magyar történelmi festészet megújítása volt. Pályája során plakátokat tervezett, tájképet festett, freskókat készített. Bibliai témájú festményeit kiállításokon mutatta be, műveit a legnagyobb magyar közgyűjtemények őrzik. A Szentendrei Művésztelep egyik alapítója.
Paizs Goebel Jenő Műterem
Paizs Goebel Jenő (1896–1944) festőművész a 20. század első felének modern festészetét képviselte. Párizsban ösztöndíjasként alkotott, majd a franciaországi Barbizonban tanulmányozta Paál László festészetét. Nagybányai alkotói korszaka után lett a Szentendrei Művésztelep egyik megalapítója.
Bánovszky Miklós Műterem
Bánovszky Miklós (1895–1995) festőművész Csermitzky Tihamér müncheni magániskolájában tanult, majd 1915-ben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Az 1920-as évektől Szentendrén dolgozott, alkotásait a szentendrei művészek csoportos kiállításain és külföldön szerepeltette. A Szentendrei Művésztelep egyik alapítója.
Kecsemét Műterem
A nagybányai művésztelep alapítója, Iványi-Grünwald Béla volt az első vezetője az 1909-ben létrehozott kecskeméti művésztelepnek, amely kisebb megszakításoktól és átalakításoktól eltekintve a mai napig az alkotást szolgálja.
Bánáti Sverák József Műterem
Bánáti Sverák József (1897–1951) festőművész a Miskolci Művésztelep után tanulmányutat tett Münchenben, 1936 és 1937 között pedig Rómában. Művészetét a legújabb kutatások fedezték fel. Korai plein air képeit finom színhasználat jellemezte. Bibliai témájú képein a szentendrei hangulatot idézte magyar kosztümökkel. A Szentendrei Művésztelep egyik alapítója.
Heintz Henrik Műterem
Heintz Henrik (1896–1955) festőművész Réti István növendéke 1919 és 1926 között. Már pályakezdése idején feltűnt egyházművészeti alkotásaival. Egyszerre festett naturalista táj- és városképeket, valamint trecento és a quattrocento hatását mutató egyházművészeti alkotásokat. A Szentendrei Művésztelep egyik alapítója.
Pándy Lajos Műterem
Pándi Lajos (1895–1957) festőművész a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, majd Réti István tanítványa volt, 1914-ben a nagybányai, 1919-ben a kecskeméti, 1921-ben pedig a bicskei művésztelepen dolgozott. Részt vett a Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társasága megalapításában. 1945 után elhagyta a művésztelepet.
Rozgonyi László Műterem
Rozgonyi László (1894–1948) festőművész festészetét az útkeresés jellemezte, hatással volt rá a nagybányai plein air, a római iskola neoklasszicizmusa és a finom kolorizmusa. Az 1940-es években konstruktív jellegű tájképeket és csendéleteket festett, a figurális ábrázolása és a portréfestés is erőssége volt. A Szentendrei Művésztelep egyik alapítója.
Ónodi Béla Műterem
Ónodi Béla (1900–1991) festőművész Nagybányán és Kecskeméten is alkotott. 1926-tól dolgozott a Szentendrei Művésztelepen, gyakori témája volt a szentendrei városkép és a környező tájak. A harmincas évektől haláláig oldott, napfényes, finom színeffektusokat használt, képeit a látványt feloldó fény- és színjáték jellemezte. A Szentendrei Művésztelep egyik alapítója.
A kert és a művésztelep fái
A Szentendrei Régi Művésztelep sokat megőrzött a régi Pagony világából. Gyümölcsfái sokkal inkább emlékek, mint jól termő fák. A kert gyepét az ártér vízvilága öntözi, amely kedvez a szentendrei vadrózsának is, ami éppen innen származik.
A kert közepén egy kopjafa emlékeztet az alapítás 50. évfordulójára, amely körül tavasszal tulipánok virulnak, de az egyik műterem teraszán található malomkő is a szentendrei hagyományra emlékeztet. A nagyra nőtt nyár- és platánfák, valamint a nagy teret betakaró fűzfa a régi korok szótlan tanúja.
A közösségi épület beszögelésében áll egymás mellett két hatalmas fa, amelyeket nyugodtan nevezhetünk szentendrei Philemon és Baucis-nak. Nem hárs- és tölgyfa, mint Ovidiusnál, hanem két koros, de büszke platánfa, amelyek a természet időtlen szépségét is hirdetik.
A megújult műtermek egy részét a jövőben, pályázat útján, határozott időre, önállóan alkotó képzőművészek kapják használatba, másik részére pedig úgynevezett csoportos műteremként rövidebb idejű használatára közösen dolgozó művészek pályázhatnak. A Szentendrei Régi Művésztelep alkotóival szemben „elvárás”, hogy a műtermeket eredeti funkciójuknak megfelelően, folyamatosan itt dolgozva használják, és évente egy alkotással gyarapítsák a MANK gyűjteményét. Az így létrejövő gyűjtemény darabjait a MANK állami közgyűjteményeknek kívánja majd térítésmentesen kikölcsönözni.
