Helyszellem a Szolnoki Művésztelepről

A Szolnoki Művésztelep "Helyszellem" című kiállítása nyílt meg május 20.-án a MANK Galériában. A művésztelepek találkozóját Dr. Hóvári János főigazgató, Dr. Lengyel Györgyi közigazgatási államtitkár, Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, valamint Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője üdvözölte.

A családias hangulatban összegyűlt népes vendégsereget Dr. Hóvári János, a MANK főigazgatója köszöntötte, aki elmondta, a jelen tárlat is kiváló alkalom arra, hogy a művésztelepek közötti együttműködést megerősítsék és új irányvonalba tereljék. Dr. Lengyel Györgyi közigazgatási államtitkár a megnyitón személyes, a virágzó szolnoki kulturális életről és a művészteleppel kapcsolatos élményeiről is mesélt a látogatóknak. „A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van. Mert nemcsak természet és környezet, föld, talaj, éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos, vagy ellenszenves, félelmetes, vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzője, amit ne lehetne a helyre alkalmazni” – idézte Hamvas Béla gondolatait a kiállítás címéhez kapcsolódóan.Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere a Tisza szépségeiről és a dinamikusan fejlődő Szolnoki Művésztelepről mesélt a szentendrei hallgatóságnak, majd ara buzdította őket, hogy legközelebb ők látogassanak el hozzájuk.Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője elmondta, hogy a város vezetősége támogatja a programjaikat, amelyek a művésztelep hírnevét hivatottak országos, illetve nemzetközi szinten is terjeszteni. A Helyszellem című tárlatról pedig elárulta, a koncepció az volt, hogy a lehető legkevesebb eszközzel a legtöbbet mondja el arról, hogy a pillanatnyilag Szolnokon élő és dolgozó alkotók milyen képzőművészeti arculatot hordoznak.