Az év utolsó kiállítása nyílt meg a MANK Galériában!
Szülőföld címmel nyílt kiállítás a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) képzőművészeti tagozata, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria és a MANK közös szervezésében december 30-án a szentendrei MANK Galériában.
A közel hétezer hivatásos magyar alkotóművészt tömörítő MAOE nemcsak kilábalt nehéz, szinte lehetetlen helyzetéből, hanem megerősödve, eredeti céljait beteljesítve vált stabil szervezetté – mondta el Baky Péter festőművész, a kiállítás kurátora a megnyitón. Hozzátette, bizonyítéka ennek a 2011 óta létrehozott négy nagy kiállítás – Valóság és illúzió, Négy elem, Labirintus, Harmónia, mely a szentendrei Művészet Malomban ma is látható –, valamint számtalan más kiállítás és művészeti megmozdulás. A Szülőföld is ennek a folyamatnak az állomása, amely egyben egy tematikus sorozat része is, a dunaszerdahelyiek és a MANK közös szervezésében.
„Arra mindig ügyeltem, hogy a kiírás ne legyen annyira merev, hogy a meghívott alkotók ne tudjanak kapcsolódni témájához, s fontos volt, hogy a meghívottak ne egy stílust, ne egyetlen szellemiséget kövessenek, hanem lehetőleg egy viszonylag széles spektrumot mutassanak be a Kortárs Magyar Képzőművészet jelenéből, és ugyanennyire fontos, hogy a MAOE Képzőművészeti Tagozatának égisze alatt megjelenő minden stílus, műfaj lehető legjobbjai mutatkozhassanak be. Az idén meghívott művészek jelentős többsége élt a meghívás adta lehetőséggel, s kiegészülve a Szlovákiai Magyar Alkotók képviselőivel rendkívül színvonalas kiállítást, visszatekintve kiállításokat hoztunk létre. Természetesen miután tematikus, meghívásos, kurátori kiállítás, így magában hordozza ennek szubjektivitását is.” – számol be a kiállítás szervezőelveiről annak katalógusában a kurátor.
A művészek munkáikkal olyan kiállítást hoztak létre, mely a magyar kortárs képzőművészet rendkívül érdekes, színvonalas, intellektuális szegmensét jelentik majd, az alkotások a világon bárhol megállnák a helyüket. Az eddigi kiállítások alkalmából megjelent és a mostani katalógusban az évek során elvégzett munka komolyságát és vitathatatlan értékét figyelhetjük meg. A művek együtt is remekműnek számítanak, külön-külön pedig egy rendkívül kemény év eredményei.
A megnyitón kifejtette: a tematikus, meghívásos sorozat első állomása a Kapcsolat című tárlat volt, melyet a Duna című, majd a mostani kiállítás követett, és a tervek szerint jövőre Utak címmel, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alcímet viselő tárlat következik, ugyancsak Dunaszerdahelyen és Szentendrén.
Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a MAOE elnöke köszöntőjében egyebek mellett arra emlékeztetett, hogy nagyon jó, harmonikus együttműködés tapasztalható az egyesület és a MANK között, melynek keretében a szervezet három tagozata – a képzőművészeti, az iparművészeti és a fotó – minden évben be tud mutatkozni.
Dr. Hóvári János, a MANK főigazgatója arról beszélt: a galéria otthona kíván lenni a magyar művészek nagyszerű alkotásainak. Az év utolsó kiállításához hasonlót tavaly is megrendeztek a MAOE és a dunaszerdahelyiek együttműködésében. „A Szülőföld, ahol megszülettünk, mindannyiunknak sokat jelent. Mindaz, amit gyerekkorunkban láttunk, mélyen belénk ívódott. A szülőhaza ennél még tágabb kifejezés, a nemzethez való tartozást jelenti” – mondta el megnyitó beszédében.
A kiállítás katalógusában a felkért művészek szülőfölddel kapcsolatos gondolatait olvashatjuk el. Mayer Éva például leírja, hogy 2009 óta foglalkozik a társadalom „identitáshiányának” problematikájával, mely pszichiátriai értelemben is zavarként, egyfajta betegségként üti fel a fejét a társadalomban. „Célunk-e felismerni és megőrizni a közép-európai identitást? Egyének kulturális identitása létezik-e, vagy még az sem? Ha igen, fontosnak tartjuk-e és mit teszünk megőrzéséért? Felvidéki magyarként meglehetősen foglalkoztat e téma sokoldalúsága, saját- és mások helyzetének, lehetőségeinek felismerése a többségi államban adta lehetőségekkel.”
Matzon Ákos pedig azt írja: „Nekem máig Budapest a szülőföldem, ez a gyönyörű és varázslatos helyszíne életemnek, ez az utálva szeretett kaotikus zaj és koszfészek. Területileg és társadalmilag szinte követhetetlenül sokrétű zűrzavar, de még mai mostoha állapotában is (számomra) tartalmazza önmaga korszerű megújulásának lehetőségeit.”
A tárlat január 20-ig látható.
