"Folytatni a teremtést"

7x7 címmel nyílt meg Szakács Imre festőművész, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke kiállítása október 11-én a MANK Galériában, Szentendrén. Az ünnepélyes megnyitón Banner Zoltán művészettörténész az alkotó munkásságát méltatta és elmondta: a Teremtő „azért küld művészeket a Földre, hogy folytassák a teremtést”.

„Ha romantikusan szeretném bevezetni sétánkat Szakács Imre »hetedhét« országútján, azt mondanám: óh, azok a boldog idők, amikor még egy eszme, egy kiváló alkotó, vagy alkotóemberek csoportja, egy tájegység szépsége, vagy egy jeles életmű vonzásában azonos világnézetű, vagy azonos világnézeti alapon álló, ám különböző szemléletű művészek szövetséget kötöttek egymással, és elfoglalták, illetve láthatóvá tették a szigetet, amely csak olyan mélységből emelkedhet ki, amelyben vulkánok működnek” – kezdte megnyitó beszédét Banner Zoltán arra utalva, hogy a művésztelepek hangsúlyos szerepet töltenek be az alkotók életében, mi több: e szekértáborok lehetőséget adnak arra, hogy a művészek biztonságban érezzék magukat és arra koncentráljanak, amit a legnemesebb szándékkal tesznek. Vagyis az alkotásra. „Az euroArt, vagyis az Európai Művésztelepek Szövetsége pedig a szekértáborok szekértábora. És ez a szellemi unió, úgy tűnik, áldásosabb az európai országok gazdasági uniójánál.”

A Teremtő „azért küld művészeket a Földre, hogy folytassák a teremtést, mindig új, gazdagabb, keretbe helyezve az emberi lelket, amely örök, sohasem változik, és a szellem által nő vagy fogy hatalma. Az emberi lélek az az Élet, amely köré szekértáborokat vertek a művésztelepek” – emelte ki Banner Zoltán, méghozzá azért, mert Szakács Imre épp olyan fontos szerepet játszott, játszik a művésztelepek életében, mint azok az övében. „A nemzet szellemi elitjét adó magyar falut és parasztságot sem a szolnoki, sem a hódmezővásárhelyi művésztelep nem tudta megmenteni; a gödöllőiek sem tudták befejezni a modern művészetbe oltott népi hagyomány tartós reneszánszát; Nagybányára pedig, alighogy elindította a magyar festészetet a hódítás útján, rázárult a trianoni határ, és a csodát idegen kezek koptatták nosztalgiává” – említette meg, de azt is hangsúlyozta: „Nagybánya folytatása, Szentendre ma is él, méghozzá nem efemer stílusirányzatként, hanem mindazon törekvések művészettörténeti, és egyben kortárs példájaként, summázataként, amelyek a maradandóságot erősebb kísértésnek érezték a mutatványnál”.

Banner Zoltán arról is szólt: „Szakács Imre ennek a szemléletnek és magatartásnak a méltóságát képviseli az Európai Művésztelepek Szövetségében alelnökként, tehát diplomáciailag és festészetében egyaránt. A kiállítással egyidejűleg bemutatott négynyelvű könyv-katalógus mindkét minőségéről számot ad, de bennünket is számvetésre sarkall. Számvetésre, hogy a halálos veszedelembe sodort európai alkotószellem védelmezőjeként miképpen tud a mai magyar művészet tanúságot tenni arról, hogy csakis nemzeti erőforrásból újulhat meg a Lét értelmezése. Hogy a művésztelepek szekértáborai sohasem voltak időszerűbbek, mint manapság.”

A művészettörténész a Kultúra.hu kérdésére elmondta: Szakács Imréé „olyan életmű, amelyben a mai kor egyik legritkább eszménye valósul meg. Természet, történelem és tanúságtétel, ami annyit jelent, hogy Szakács Imre ragaszkodik ahhoz, hogy azt a valóságot, amelyben él, az örökkévalóság tükrében mutassa meg.” Szakács Imre hét – hat európai, valamint egy indiai – művésztelepet látogatott meg, és az ott készült festményeiből állt össze erre az alkalomra az anyag, ezért is az a címe a kiállításnak, hogy 7x7 – árulta el Banner Zoltán, aki azt is megjegyezte: „a művészet a XXI. században csupán akkor élheti túl a hatalmi játszmákat, ha hű marad a gondolathoz. És ez pontosan olyan biztos, mint az, hogy hétszer hét = negyvenkilenc.”

„Szakács Imre művészete valamiként a világmindenségből, a kozmoszból generálódik, annak egy sajátos értelmezése. A képein áttör egy egészen különleges, rendkívül érzéki, ugyanakkor értelmező percepció arról, hogyan is néz ki világunk, melyet a logosz működtet” – fogalmazta meg az ünnepélyes megnyitón dr. Hóvári János, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója. A művész tehetségéről szólva kiemelte: „a Jóisten nagy tehetséget adott neki és nagy lelket, hogy mindazt, ami körülöttünk van, értelmezni tudja. De hogyan is teszi ezt? Az egyetemesség, valamint a közép-európaiság jegyében, és természetesen magyar művészként.” Dr. Hóvári János köszönetet mondott Szakács Imrének, hiszen ő a Szentendrei Régi Művésztelep életében, működésében is fontos szerepet játszott. „Amikor meg akarták szüntetni, vitézként védte ezt a helyet. Ha nem tette volna ezt, akkor most nem örülhetnénk annak, hogy a Szentendrei Régi Művésztelep él, új erőre kap” és nem gyönyörködhetnénk Szakács Imre műveiben, melyeken – a világ bármely pontján is születtek – visszaköszönnek a Szentendrei régi művésztelep motívumai.

Szakács Imre 7x7 című kiállítása november 5-éig tekinthető meg a MANK Galériában hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között, hétvégén 10 és 17 óra között.

Forrás: Kultúra.hu/Tóth Eszter

Fotó: Csákvári Zsigmond