Versek által megújulni
A 20. században még virágkorát élte a líra, mára azonban egyre inkább háttérbe szorul. A legtöbb fiatal kötelező iskolai tananyagként gondol a költészetre, és ma már nagyon kevesen olvasgatnak verseskötetet kikapcsolódás céljából. De valóban ilyen rossz lenne a helyzet? Többek között erről, az Arany János-emlékévről és a versek szeretetéről beszélgettek a januári Alkotóművészeti Szalon vendégei.
A MANK Nonprofit Kft. minden hónapban megrendezi az Alkotóművészeti Szalont, ahol a meghívott vendégek érdekesebbnél érdekesebb témákról beszélgetnek. A tizenegyedik szalonon Mirtse Zsuzsa költő, az est állandó háziasszonya Prőhle Gergellyel, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójával, Tallián Mariann színművésznővel és Lázár Balázs költővel, színművésszel, a Pinceszínház irodalmi referensével beszélgetett a versek szeretetéről és arról: ezt miként lehet közvetíteni a fiatalabb generáció felé.
Prőhle Gergely jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, korábban azonban volt berlini nagykövet, helyettes államtitkár, sőt még zongoristaként is dolgozott. Saját elmondása szerint ezt a szerteágazó érdeklődést a szüleinek köszönheti, akik számos kaput nyitottak ki előtte, hiszen hatéves korától bejárták egész Európát. „Az egyetlen tudatos döntésem az életem során, az volt, hogy pályáztam a PIM főigazgatói pozíciójára” – hangsúlyozta Prőhle Gergely, mennyire fontos számára a tisztség, az irodalom és annak közvetítése. Ezzel pedig elérkeztünk a januári Szalon egyik kulcskérdéséhez: hogyan lehet felkelteni a mai fiatal generáció érdeklődését a versek iránt? Miként lehet ezt mai köntösben tálalni? Az irodalomnak valóban mostohagyermeke a vers, amely a legtöbb ember számára nehezen értelmezhető?
A vers áll a legközelebb a zenéhez, ritmusa van, a görögségben külön múzsája is volt, minden adott ahhoz, hogy közkedvelt legyen, mégsem az. Ennek mi lehet az oka? – tette fel a kérdést Mirtse Zsuzsa. Prőhle Gergely szerint nincs versellenesség, erre a legjobb bizonyíték az Arany-emlékév, amely iránt hatalmas volt az érdeklődés. Nemcsak az Önarckép állarcokban című kiállítás volt rendkívül népszerű, hanem az Arany-busz is – utóbbi olyannyira, hogy a tervezettnél tovább, 2018 szeptemberéig járja a településeket. Ugyancsak nagy figyelem kísért minden, Arany Jánoshoz fűződő pályázatot, előadást, kiállítást a fiatalok részéről.
Tallián Mariann és Lázár Balázs
Tallián Mariann és Lázár Balázs – akik nemcsak a színpadon, de az élteben is egy párt alkotnak – élő példa arra, hogy igenis van igény a versekre. A páros évek óta szívvel-lélekkel állítja össze közös projektjét: a versszínházat. Tallián Mariann arról mesélt, hogyan épül fel egy versszínházi estjük: „Első körben mindig kiválasztjuk a verseket, aztán elkészítjük a dramaturgiát, szituációkba helyezzük a költeményeket, majd ezt formáljuk akár éveken keresztül. A színészházaspár sok felolvasóesten vett részt – Lázár Balázs maga is költő –, ebből alakult ki később a versszínház. „Az a fajta versmondás, hogy egy ember kiáll a színpadra a mikrofon elé, és elszavalja a költeményt, nagyon szép dolog, de mi egy kicsit avíttnak éreztük, hiszen ezzel már nem lehet megfogni a fiatal korosztályt. Ezért hoztuk létre a versszínházat, mellyel az volt az elsődleges célunk, hogy a fiatalokkal megszerettessük, a középkorúakban és az idősekben pedig – akik már kezdik elveszíteni az érdeklődésüket a versek iránt – felidézzük a versek szeretetét. Ez szélmalomharc, de azzal a formával, amelyet mi űzünk, látványos sikereket érünk el” – fűzte hozzá Tallián Mariann. Majd felhívta a figyelmet arra is: szerinte sem övezi teljes apátia a verseket. „Olykor háromszáz gyerek ül velünk szemben egy versszínházi előadás során, ez pedig nagyon komoly feladat és felelősség, de úgy érzem, nincs minden veszve. Nagyon sokan jönnek ugyanis oda hozzánk az előadás után, hogy elmondják: mennyire jó volt, és hogy ők is olvasnak verseket. Sok fiatalt inspirál az előadásunk, ezért sem szabad feladni. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nem érdeklődnek a versolvasás iránt, és nem szeretik a verseket.” Lázár Balázs kiemelte: az élményközpontúságon van a hangsúly, hiszen ahogyan ők a versszínházban különféle 21. századi módszerekkel próbálják átadni a költeményeket a fiatalabb generáció számára, úgy a PIM és az emlékév is erre törekedett, éppen ezért volt olyan sikeres.
dr. Hóvári János, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója
Mind a versszínház, mind az emlékév − és az összes ilyen kezdeményezés − valóban közelebb hozza az emberekhez az irodalmat, a verseket, és nem valami távoli, elérhetetlen polcra helyezik azokat. Az Arany-emlékév pontosan ezt a folyamatot segítette a különböző előadásaival, pályázataival. Nemcsak megfoghatóvá, de könnyebben értelmezhetővé is tették a kicsik számára a verseket, és még az érdeklődésüket is felkeltették egy-egy költő, író iránt. Erre a legjobb példa Tallián Mariann és Lázár Balázs Arany-ballada estje, és a Semmi természet című előadásuk, amelyben Arany János-verseket dolgoztak fel – ezekkel többek között a PIM-ben is felléptek. „Fiatalokkal dolgozzuk fel a klasszikusokat, élményszerűen. Ilyen formában foglalkoztunk már a János vitézzel, készítettünk ’56-os emlékelőadást is, tavaly pedig a Toldit dolgoztuk fel ötvenhat diákkal. Hatalmas siker volt mind. Az Arany-ballada estünk hatására pedig talán több mindent is elolvasnak majd a gyerekek Arany Jánostól” – osztotta meg a hallgatósággal Lázár Balázs, hogy ők miként kapcsolódtak az Arany-emlékévhez.
Tallián Mariann azt is elárulta, hogy neki milyen ajándékot adott Arany János művészete: „Arany János a magyar irodalom egyik alapköve, költők tanulnak tőle, és mégis egész életében mérhetetlen szerénység volt rá jellemző. Nem egy költőnkről, hanem a költőnkről beszélünk. Arany János a világmindenséget egyben látta, és abban mint egy kis csillag elhelyezte saját magát, ami lenyűgözött engem. Arany rendkívül bátor ember volt, hiszen mindig felvállalta a véleményét és sosem volt simulékony, ami példaértékű.” A színésznő felhívta a figyelmet: a művészek számára az emlékévek nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy valami újat hozzanak létre a saját művészeti területükön belül, hanem arra is, hogy egy zseniális költő, író életét újra felfedezzék, átolvassák az összes költeményét, írását, és kutatómunkát végezzenek. „Ebben az a fantasztikus, hogy mindezzel együtt a saját művészetünket is megújíthatjuk” – tette hozzá.
Forrás: Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmond