Textilművészeti workshop zajlott a Kecskeméti Alkotóházban

Zelenák Katalin textilművész évek óta visszatér a Kecskeméti Alkotóházba, a Kecskeméti Alkotóműhely vezetőjeként ismét a Kecskeméti Alkotóházban járt. Most októberben 20 textilművész vett részt a művésztelepi munkában, jómaga pedig már 30 négyzetméternyi munkát tud maga mögött.

A Kecskeméti Textilművészeti Alkotóműhely a hazai kortárs textilművészek színe-javát tömörítve 13 éve a Kecskeméti Alkotóházban lelt otthonra. 

A kortárs textilművészet számos területéről jönnek erre az időszakra a Kecskeméti Alkotóházba, hogy ebben a fantasztikus környezetben tudják folytatni alkotómunkájukat. Itt, ebben a csodálatos környezetben a művészkollégák az aktuális vagy új elképzeléseikkel foglalkoznak a nagy műtermeknek köszönhetően, amellyel nem mindenki rendelkezik otthon. Éppen ezért nagy terveket, kartonrajzokat, vagy installációs munkákat hozhatunk itt létre, és akad olyan is, aki a következő kiállítására készíti elő, vagy fejezi be alkotásait a műhely keretében, de készült már itt mini textil, 20x20-as pici gobelin is.  

Miért éppen a Kecskeméti Alkotóházat választotta a program helyszínéül, milyen lehetőségeket nyújt a ház az Önök számára?

A helyet még elődöm, Kókai Krisztina textilművész választotta, én 2004 óta éppen az ő kérésére vittem tovább a Textilműhely szervezését és irányítását. A Kecskeméti Alkotóházban valóban otthonra találtunk, ez így van! Király Krisztina alkotóház-vezető vezetése évről évre nagy támogatás és segítség nekünk, aki szívét-lelkét kiteszi, hogy megtaláljuk itt azt a nyugalmat, ami az alkotómunkánkhoz kell. Nagy köszönet érte és a ház többi dolgozóinak is, hiszen ebben a gyönyörű, meghitt környezetben a művészkollégáknak csak a munkára kell koncentrálniuk, hiszen az itt töltött három hétben kizárólag az éppen aktuális munkáikkal kell foglalkozniuk. Nem beszélve arról, hogy egy kicsit egymásra, a másik szakmai munkáira is jobban odafigyelünk ilyenkor, betekinthetünk a kollégák munkáiba.

Alkotóműhely a Kecskeméti Alkotóházban

Kiknek szól ez az alkotóműhely, és a műhely befejeztével hol láthatók az ott készült munkák? 

Az évenként megrendezett Textilműhely nyitott minden kortárs textilművész számára. Az elnyert NKA pályázat ismeretében hirdetjük meg a felhívást a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesülete, valamint a Képző és Iparművészek Szövetsége tagjainak, valamint a Iparművészeti Egyetem végzős hallgatói közül is szoktunk meghívni fiatal alkotókat. Az itt készült vagy elindított alkotások közül mindig szerepel több a hazai önálló és közös tárlatokon, a Textil Triennálékon például számos alkalommal az itt készült alkotások is kiállításra kerültek már az elmúlt években, de idén is. 

Mi volt az alkotóműhely tematikája, milyen gondolatiság köré szerveződött? 

Idén a művésztelep egy műterem látogatásával kezdődött. Nagy Mari és Vidák István nemezművészek és népi iparművészek műtermében jártunk, ahol a padlásgalériájuk gazdag gyűjteményét tekintettük meg, és a gyakorlatban is kipróbálhattuk a nemezelést. Idén ráadásul a textilműhely mellett ismét tartottunk szimpóziumot, amelyen Vidák István előadása után az idén megrendezett kiállításokról számoltak be a kollégák, vetítéssel egybekötve. Szófiában és Bukaresten is megtartottuk a helyi magyar intézetekben a Magyar Kárpitművészek Egyesületének kiállítását, valamint tartottunk egy-egy vetítést az elmúlt évek alkotó munkájáról készült fotókból is. 

Sipos Éva művész

Önre több portál, mint a gobelin technikát magas szinten művelő művészre hivatkozik. Mit jelent pontosan ez a “titulus”, Ön miként gondol a munkájára, hivatására?

Köszönöm, ha ilyen jelzővel illetnek! 1980-tól szövök, mindig én kivitelezem kárpitjaimat, soha nem adtam ki másnak ezt a feladatot, vagyis csak egyszer, a pályám elején, mert sürgetett az idő egy kiállítás miatt, de nem is úgy sikerült, ahogy vártam, élettelen volt. Többségében figurális munkáim vannak, portrék, tört és gyűrt arcok, amelyeket ismert reneszánsz portrék inspiráltak és mindezek átadása, megszövése, valóban magas szövésbeli technikai tudást igényelnek. Nagyon jó érzés, amikor a festményrészletek, töredékek textilbe szőtt formában jelennek meg, és már azt is tudom, hogy a saját tervét, csak a művész tudja visszaadni, kárpitba formálni. A kezeim között több mint 30 négyzetméternyi kárpit került már ki az évek során.

 Zelenák Katalin

Számos szakmai elismerés birtokosa, műveit rendszeresen kiállítja hazai és külföldi tárlatokon. Munkáinak különös feszültséget ad, hogy egyrészt elképesztő naturalizmussal sző meg reneszánsz portrérészleteket, másrészt pedig merész kompozíciós módszerrel e finomságot ellenpontozza éles metszésű újraszerkesztéssel. Holott a laikusok többsége, mint dísztárgyra tekint a gobelinre, a textilekre. Miként képesek ezek az anyagok és formák üzenni az érdeklődőknek? 

Én mindig is valami tökéletesre vágytam, valami új harmóniára, a mai kor ujjá nemesítésére, ezért nyúltam a reneszánsz művészethez. Újrateremteni valami hibátlan, tiszta, tökéletes szépséget, egy nemes kor lenyomatát, amely oly ellentétes a mi korunk, a XX. és immár a XXI. század degenerált, elértéktelenedett, színtelen világával.

Szándékaim szerint kárpitjaimon az ismert portrék a mai alkotó folyamatok tükröződései, ugyanakkor önmagunk tükörképe, és mindez egy torz tükörkép. A tökéletes szépség összegyűrve, tépve, befejezetlenül hagyva új értelmet nyer, szembeállít minket a valósággal: ilyenekké váltunk, a világ rossz úton halad. A reneszánsz nyugodt, időtlen tökéletessége viszont arra ösztökél, hogy ezt a szépséget, tökéletest átalakítsam, valami új felületbe, környezetbe rakjam, hogy ezáltal új értelmet kapjon a régi gondolat. Új gondolattá formálódik, tökéletes a régi korok világában sohasem lehetne, de ma ez egy újjászületett gondolat lesz, lenyomata egy tökéletlen, önmagát megsemmisítő kornak. A jelen diszharmóniájával összhangban olykor ezért hagyom befejezetlenül, tépett széllel gyűrve munkáimat, hogy tükörképet tartsak az emberek elé, hogy ez a világ önmagát semmisíti meg. Számomra a portré egy motívum, mellyel nagyon izgalmas érzéseket válthatok ki az emberekből, hiszen egy arc, egy tekintet, még ha töredékként is jelenik meg kárpitjaimon, számos izgalmas lehetőséget jelent az öröm, a fájdalom, a szépség kifejezésére. Néha színekkel néha színtelenül fekete-fehéren alkalmazva a textilen.